Mit adott nekem a kineziológia?

2019.12.22

Huszas éveim közepe fele jutottam el először kineziológushoz. Annyit mondott, aki ajánlotta, hogy, furán nyomkodja majd a karomat, sokat beszélgetünk a múltamról, sokszor különös nézőpontból, majd minden alkalom végén valamiféle megkönnyebbülést fogok érezni, ahogy pakolom le magamról a kövekként cipelt rossz érzéseimet.
Így is lett.
Nehéz leírni, nem szívesen emlékezem rá, egy roncs voltam, mikor megtaláltam ezt a módszert. Feldolgozatlan gyerekkori sérelmeket cipelve, jelentős túlsúllyal küzdve, egy számomra nem megfelelő párkapcsolatban, mérgező főnökkel a munkahelyemen, igencsak boldogtalan és reményvesztett voltam. Önmagammal elégedetlen, bizonytalan, önismeretben járatlan. Nem tudtam, mi az, amiben jó vagyok, nem hittem, hogy egyszer jó anya lehetek, azt se hittem, hogy egy intelligens válással ki tudok lépni a nem működő házasságomból, és újra talpra tudok állni, hogy lehet olyan párom, aki mellett nőként kiteljesedhetek, ahogy azt sem hittem, hogy le tudok szokni a dohányzásról, azt meg főleg nem, hogy egyszer egy olyan testben élhetek, amit szeretni tudok. 


Aztán elkezdtem járni akkori "mesterem"hez, Kapros Judith-hoz. Mintha egy ketrecbe millió türelmetlen, izgága vad madár lett volna bezárva, olyan volt a lelkem, amiből minden találkozókor kieresztettünk egyet. Már az első alakalommal szabadságot éreztem, azt, hogy bármire képes vagyok. Felemelő volt.
Ahogy teltek múltak a hónapok, évek teljesen megváltozott az életem. A fenti problémáim szép lassan megoldódtak, minden a maga idejében. A kineziológiának köszönhetően máshogy nézem a világot, a negatív mintákat elengedve, megtanultam szeretni magam és az életem.
A módszerbe azonnal beleszerettem és mikor kezdtem egész lenni, úgy döntöttem, ezt nekem is meg kell tanulnom, hogy át tudjam ADNI másoknak. Hálás vagyok Varju Mártinak, hogy nála végezhettem természetgyógyász és coach kineziológusként.
Az EGÉSZ-ségem egy véget nem érő munka, de már látom az irányt, érzem az erőt, hogy bármi is jön szembe, meg tudom oldani és érzem ahhoz is az erőt és elhivatottságot, hogy másoknak is segítsek.